„…Lassan tíz éve, hogy mindig büszkeséggel nézem Miklós képeit, mert akvarellel dolgozik. És ez az egész akvarell őrület kicsit hozzám is kapcsolható. Úgy kezdődött, hogy volt egyszer egy ember, aki én voltam, az vezetett egy állami intézményt, a Nemzeti Színházat, és Miklós csinált oda egy csodálatos kiállítást A szentivánéji erdő címmel. Valahogy az épület előcsarnokát próbáltuk egy kicsit emberközelibbé tenni. És ott talált rá arra a technikára, aminek a csúcsdarabjait, kikristályosodott gyémántjait most itt lehet látni….Miklós a szó legklasszikusabb és legszebb értelmében klasszikus mester. Manapság ez egy különleges dolog….Manapság ami igazán feltűnik, amire hirtelen odakapjuk a fejünket az biztos, hogy a klasszikus festészet technikáját, eszközeit használja. Miklós akverellel dolgozik, ami vízfesték,….mindenki tudja, aki próbálkozott vele, hogy borzalmasan nehéz. Azért nézem ámulattal ezeket a képeket, néhányat már korábban is láttam, de sok új is van, mert az egész egyszerűen olyan, mintha az akvarell technikának a határait kitolná. És valahogy oda jut el ebben az egészben Miklós, amit még nem nagyon láttam senkinél.”