A Kispál és a Borz Naphoz Holddal lemeze harminc éve jelent meg 1991-ben. Rá egy évre pedig már a második album, a Föld kaland ilyesmi… is a boltokba került. A két korongon olyan legendás dalok szerepelnek, mint a Húsrágó hídverő, a Lefekszem a hóba, a Tökéletes helyettes, a Bújtogató, vagy a Rétek halványak. Manapság az eredeti, kultikussá vált bakeliteket csillagászati áron keresik a gyűjtők, és a zenekar népszerűsége pedig annak ellenére, hogy tíz éve felhagytak a zenéléssel töretlen.

A Lemezjátszó Classic Exkluzív műsorában a rajongok két egymást követő héten hallgathatják a viharos kezdeti évekre visszaemlékező Kispál Andrást és Lovasi Andrást, ahogyan máshol, eddig még nem hallott közös történeteiket elmesélik Horváth Gergelynek, a Klasszik Rádió és a Kultúrfitnesz podcast műsorvezetőjének. A kétrészes videó első fele április 12-én került fel a YouTube-ra, a második adás április 19-től tekinthető meg.

Lovasi András így mesélt a nyolcvanas évek undergroundjáról, és arról, hogy milyen zenei hatások érték akkoriban:

„ Mivel mi pécsiek voltunk, és Pécsre ritkán jutottak el az alternatív együttesek, ezért nem is láttuk őket állandóan koncertezni, de ezzel együtt azért sok mindent hallgattunk: én tán voltam Neuroticon, Európa Kiadón, Balatonon, meg Bizottságon is. Ha le is jöttek ide, itt nem volt meg az az aura, vagy miliő, mint a pesti helyeken, például a Kassákban. Volt egy értelmiségi közönségünk, amelyik szamizdat módjára terjesztette kazettáról kazettára a koncerteket, a dalokat, és azzal jól elvoltunk. A múltkori adásban a Pál Utcai Fiúkról volt szó, azt gondolom, hogy a PUF játékában, zenéjében nagyon hallatszik az, hogy honnan jöttek, és hogy a zenei gyökereik erősen a nyolcvanas évek hazai undergroundjában találhatóak meg. Kispál András például egyáltalán nem szerette ezeket a korabeli underground zenekarokat.

És mivel alapvetőn az ő játéka határozta meg a zenekart, egyáltalán azt, ahogyan megszólalt, meg ahogyan létezett, sőt az ő gitárjátéka volt a legemblematikusabb szerintem, ezért mi elsősorban a beat zenekarnak tartottuk magunkat, akik Pink Floydot, Beatlest, Bors őrmester, Cure-t hallgatnak. Persze én közben szerettem másokat is, a nagy „klasszikusokat, mint például Cseh Tamást, Bereményit, mint szövegíró, de Bródy Jánost, és Zoránt is egyaránt.

Amikor mi indultunk a nyolcvanas évek végén, Magyarországon az őszinte kőkemény rock ment az alternatívok mellett, aztán jött a punk, és az újhullám. Ezeknek a stílusoknak a keveredés mindkettőnkben megvolt. Kispál azt mondta akkoriban, hogy mi valamiféle virágénekeket csinálunk, nővényekről énekelünk, „elszállós”, hippis, folkos dolgokat adunk elő a hetvenes évek elejéről. A tiszta forrás számunkra a popzenének az a reneszánsz időszaka volt, amely a hatvanas években indult. Ilyen értelemben itthon minket más együttesek, abszolút korszerűtlennek tartottak abban az időben, de úgy is néztek ránk: hogy „ott vannak a gyógyegerek”. Kicsit is le is voltunk nézve, de magasról tettünk rá,  nem nagyon foglalkoztunk vele.”

A Lemezjátszó Classic adásokat a Hangfoglaló Program támogatásával, a Fülesbagoly Alapítvány partnerségében szervezik m