Baranyay András (1938-2016) Kossuth-díjas képzőművész, a kortárs magyar művészet egyik legjelentősebb alakja sajátos, töprengő, a műfaji határokat finoman átjáró életművet hozott létre. Munkái a klasszikus fotográfia, képgrafika és festészet mezsgyéjén születtek. Filozofikus, melankolikusan intim hangulatú képeivel újra meg újra rákérdezett a művészet és az élet küldetésére-hiábavalóságára – művei a kétely és bizonyosság egymással érintkező terrénumán fogantak.

Baranyay szellemiségét tudatosan követve, részben tanítványaiként, klasszikus iskolázottságunkba kapaszkodva, de a jelen és jövő kérdéseiben alámerülve, világunk felkavaró ökológiai, társadalmi történései mentén vallatjuk a fényképet és fogalmazzuk újra a képet. Mire való, mit jelen(í)t (meg) a fotográfia, miként tudunk kapcsolatba lépni személyes vizuális erőtereink révén az idővel, meg tudjuk-e ragadni a kételyt és a bizonyosságot? Mi a művész dolga, felelősséget kell-e éreznie és éreztetnie műveivel környezete iránt, vagy hátat fordítson a sorskérdéseknek? A kérdéseken és kételyen túl talán születnek válaszok és bizonyosság is.

A megnyitó a lenti linken tekinthető meg:

https://www.facebook.com/B32kulturter/videos/491675131870441

Személyként tükröződő Egyetemesség - Kondor Attila

Műteremváros – animációs film, videó installáció 2019.

Individuáció 100x140cm olaj, vászon 2021.  

Mons Alba  ⌀ 120cm olaj, formázott rétegelt lemez 2017.

 A kiállított festmények és a két táblakép között vetített animációs film első ránézésre három egymástól eltérő szemléletmódot testesít meg. A munkák egymásra reflektáló elhelyezésével e kiindulópontok közös értelmezési mezőbe kerülnek és reményeim szerint egyfajta lételméleti és kontemplációs modellt alkotnak.

Individuáció

A fotórealisztikus festészet eszközét használtam egy hétköznapi jelenség fenomenológiai redukcióhoz hasonló értelmezéséhez. A festményen kilenc „teljesen egyforma” erkélyes ablakot látunk szemből. Az ablaktükrökben ugyanakkor egy város házai fölé magasodó hegy tükröződik. E tükörképek valójában mind egyéni részletek, ha úgy tetszik tükörmozaikok, amelyeket megszakít a fal „nem-tükröző” anyaga. E széttagoltság miatt az azonos formájú kivágatok a tükrözött látvány más-más részletét adják vissza. Mindegyik tükröződés-részlet lényegében a látvány „egyéniesülése”; éppúgy egyéniek és ezért töredékesen adják vissza a látványt, ahogy az ablakok mögött élő lakók elméje – vagy bárki más „egyénivé vált létező” elméje – szintén csak részleteiben, töredékesen képes önmaga számára reflektálni a világlátványt.

A kép által végig gondolt/festett fenomenológiai redukció azonban nem áll meg az egyéni lét tragikus, zárt és töredékes felfogásánál: maga a kép nézőpontja teszi evidensé, hogy a fragmentáltságot meg lehet haladni és képessé válhatunk a létezőket egy nagyobb, egyetemes egységben szemlélni.

Mons Alba

A formázott fatáblára festett képen az ég félköréből kivágott hegy sziluettje mögötti űrt csak a fehér fal „festi” a címben olvasható fehérré. A munkát a Via Negativa metafizikai elve inspirálta: az Abszolútum végtelen és feltéteken túli, ezért nem fejezhető ki a tárgyak, érzékelhető dolgok megjelölésére használt eszközökkel.

A hiányzó, üres forma a kortárs művészetben gyakran az elidegenedés okozta elbizonytalanodásra vagy jelentés vesztésre utal. Jelen esetben a természet elidegenedésének-elvesztésének a tapasztalata is felvetődhetne.  Ezt a „közérzeti” és „posztmodern” üresség-tapasztalatot csak egyfajta lehetséges kiinduló pontnak tekintem, amit a Via Negativa mintegy transzformál és transzcendál: a hegy hiánya a teljesség invokációja.

 Műteremváros

Az  animációs film mintegy az időben kiterjesztett közeget ad a két táblaképhez. A film tudatosan használja a ’video loop’-ot, az első és az utolsó plán egymáshoz illeszkedőre lett komponálva. Az így ciklikussá váló film nem csupán kényszerű és passzív „örök visszatérés”, hanem utalás az pillanat előtti Pillanatra, ami az örök „Most” – minden időbeli változás, ciklus időn kívüli centruma és forrására.

Ahogy esetleges egyéni nézőpontunkat a szemlélődés során túlhaladjuk mi magunk is megváltozhatunk: fragmentált létezőből az egyetemességet, az Abszolútumot tükröző személlyé válhatunk.

A kiállított munkákat az örökkön szemlélődő Baranyay András Személyének ajánlom.

 Kondor Attila 2021. április 21.