Kováts Nikolett festményei organikus absztrakt munkák, amelyeken a mozgásban lévő figurák gyakran a festmények színrétegei mögül bukkannak elő, tűnnek fel. A művész legfrisseb Szemből szembe című kiállítása augusztus 25-től szeptember 19-ig tekinthető meg. 

Szemből szembe a kiállításod címe, csak egy árnyalatnyi különbség, de lehetne szemtől szembe is, többnyire így használjuk ezt a kifejezést. Miért választottad ezt a látszólag konkrétabb címadást?

Igen, amikor ezt a címet adtam tisztában voltam vele, hogy az első reakció az lesz, hogy a szemtől szembe kifejezés jut az eszünkbe. Azzal, hogy ez így egy kicsit más arra késztet, hogy elgondolkozzunk miért. Utal arra, hogy elsődlegesen tisztán absztrakt vizuális képi rendszerekkel „szembesülünk”. Azzal, hogy a figuralitás másodlagos szerepet kap, mégha egy kép figurálissá válik is, a kiindulópontja egy organikus absztrakt kép, ez az elsődleges. Ebbe a képi világba „szövődik” bele a figuralitás, a konkrét emberi létező megjelenítése, persze nem realista ábrázolásban. Egy kép kialakul, rendszerbe szerveződik a festői folyamat révén, a néző ezt a rendszert dekódolja, szemből szembe árad az információ, egyszerűen a nézés és látás folyamata történik meg.

Organikus absztrakt festő vagy, nem a geometria inspirál, hanem elsősorban a környezeti formák. Mi vonzott ehhez a műfajhoz?

A festésmódból és a mozgás érzékeléséből következik. A kompozíció révén a geometria is megjelenik, mint rendezőelv, de az élő, folyton mozgásban lévő környezet, a természetes fény mozgató ereje az, amelyeknek központi szerepe van a látásmódomban. Ahogy festek alapvetően ösztönös. A testemmel, karral, kézzel, ecsettel ösztönösen nyomot hagyok egy felületen mozgás közben. Ahogy a kézírás is a sajátunk, csak ránk jellemző ismertető jegyünk, az ecsetnyomok is így működnek.

Képeiden gyakran látni táncoló embereket, a mostani tárlatod plakátján is egy ilyen alakot látunk. Tudom, tradicionális indonéziai táncot tanultál, tehát a mozgás fontos az életedben. Ez az impulzivitás és állandó változás hogyan van jelen most a műveiden?

Igen, egy évet Indonéziában töltöttem és tradicionális indonéz táncot és annak egy modernebb válfaját tanultam. De gyerekkorom óta mindig is modern, kortárs tánccal foglalkoztam. A festés folyamata is egy mozgásos folyamat, függ a kép méretétől is, hogy mekkora az a tér, amiben ez lejátszódik. Az impulzivitás, a habitus adott, abból tudunk építkezni, ami van. Egy kép tükör, vagyis a lenyomata a festői folyamatnak, hiszen akkor és ott csak én voltam jelen.

Valóban, az is mozgás, ahogyan fest valaki és maga téma is lehet az. De a befogadó és a kép között is működik egy láthatatlan interakció, amit nevezhetünk virtuális táncnak. Számos rétege van ennek a fogalomnak, és számos rétege van a képeidnek is. Ez hogyan függ össze?

Szeptembertől elkezdek egy művészeti doktori képzést Pécsett, a témám lényegében ezeket a kérdéseket érinti. A festői folyamatra helyezem a hangsúlyt, arra, ahogyan egy kép felépül. Egy kép megalkotása olyan akár egy film elkészítése. Ez az alkotói munka egy speciális történés, intenzív párbeszéd a képpel. A magunk által hagyott vizuális jelekkel állunk párbeszédben, és ezekre reagálva építjük fel a diskurzust, amelynél a kiindulópont az absztrakt képek esetében is a látható világ. A néző ennek a láthatatlan folyamatnak válik részesévé, és a képbe „belép” vagyis „szemből szembe” kerül. Mind a tánc és mind a képalkotás folyamata lényegében mozgással jön létre, és mind a festő és a táncos esetében létezik az a belső kép, amit követük, melynek megfelelően cselekszünk; ez a testünk tudata, a táncban ismert fogalomként a testtudat.

A Pécsi Tudományegyetem Művészeti karán végeztél, de előtte még az ELTE angol irodalom szakát is elvégezted. Hogyan lett a képzőművészeten a hangsúly?

Az irodalomhoz mindig is vonzódtam, eléggé kommunikatív is vagyok, de a festészet volt az első. A gimnázium előtt kezdtem el komolyabban rajzolni, és mivel a rajzolás, festés folyamata teljesen bevonzott, úgy éreztem ezzel szeretnék a későbbiekben is foglalkozni. A középiskolába ahova jártam mindenki biológiát tanult külön és a Egyetem Általános Orvostudományi Karára készült. Én is kíváncsi voltam, talán nem szerettem volna a tudásról lemaradni, legalább is akkoriban így értelmeztem, és végigcsináltam, miközben több időt töltöttem a rajziskolákban, táncórákon…ilyesmikkel kalandoztam. Az osztályfőnököm irodalom szakos volt, a gimnáziumi oktatásban is leginkább az irodalom érdekelt, az angol szakot azért választottam, mert úgy gondoltam a festészettel ez majd összeegyeztethető lesz, és tanulhatok angol irodalmat is. Mindkét egyetemet, az ELTÉ-t és PTE-MK-t is úgy végeztem, hogy közben angolt tanítottam, kellett a megélhetéshez, festékre, ilyesmi.