November 4-én rendhagyó eseménnyel ünnepeltük Szüts Miklós "A Földön élni ünnepély" című kiállításának megnyitóját és azonos című könyvének a bemutatóját. Exkluzív filmvetítést rendeztünk a művész távollétében, amelyben Szüts Miklós festőművésszel Karsai György klasszika-filológus, egyetemi tanár, az SZFE doktori iskolájának vezetője és Parti Nagy Lajos költő, a kötet szerkesztője beszélgetett. 

A kiállításmegnyitó beszélgetés itt tekinthető meg:

Szüts Miklós "A Földön élni ünnepély" című könyve a Tények és Tanúk sorozat részeként októberben jelenit meg a Magvető Kiadó gondozásában. Dedikált példányok a könyv első bemutatójának keretében a rendezvény teljes ideje alatt megvásárolhatóak voltak a helyszínen.

"A műtermem 1984. január 16-án:

Az ajtó mellett szekrény, fiókjaiban: mentődoboz, gépzsír, 2 db porcelánfoglalat, fél csomag Symphonia cigaretta, diófapác, kályhacsőlakk, szeszlakk, folyékony ragasztók, 3 paradicsomkonzerv, Rekord húslevespor, faékek vakrámához, bőrpárna rézmetszéshez, 46 üres konzervdoboz. A szekrény mögött tábori festőállvány, a falon a szekrény fölött festékező gumihengerek, Christo függönye (Running Fence, 1972–76) három képeslapon, Norvégiában festett, első nonfiguratív képem fotója, hét tekercs színes szigetelőszalag, a kétméteres linómetszetem fotója, Eszter virágos rajza, egy csipeszben átvételi elismervények kiállításon lévő képeimről, újságkivágás egy galambrekordról, fizetési felszólítás, készülő kiállítások programja, egy kartonlapon a szabvány (A és B) papírméretek, alatta redőnyös iratszekrény, rajta 32 üvegben szögek, facsavarok, colstok, színes tusok, tinták, dobozban rajztollak, fekete tus, Rotring kimosó, Rotring csőtollkészlet, sorozat színes Ecoline festék, dobozban színes temperák, csuporban ecsetek tushoz, tíz nescafésüveg, bennük masztixgyanta, ceruzák, golyóstollak, sniccerek, üvegvágó, réz- és linómetsző szerszámok. Nescafé, teáskanna, tea, kanalak, bögrék, radírok. (…)

Valamint 57 db olajfestmény, 34 akvarell és 372 db grafikai nyomat.”

 Interjú a PONT magazinban _ 2020. október

 Én most így emlékszem

A Földön élni ünnepély címmel októberben jelenik meg a Magvető Kiadó gondozásában Szüts Miklós festőművész önéletrajzi könyve, amelyben életéről, legendás felmenőiről (egyik dédapja Degré Alajos író, a márciusi ifjak egyike, a másik Lechner Lajos, Szeged árvíz utáni újjáépítője), pályatársakról, barátokról, műhelytitkokról is mesél. A művész azonos címmel nyíló kiállítását október 14-től a B32 Galériában tekinthetjük meg.

• Egy időben blogot írt, ami meglehetősen személyes műfaj, és azt pont azért hagyta abba, mert ahogyan írja: „Végül egyszer csak rájöttem, hogy ennek már napi több ezer látogatója van, és ettől megijedtem.” Hogy áll ezzel a riadtsággal amikor már kész a könyv és mindjárt olvassák is?
• Most már úgy vagyok vele mint Örkénynél a mentőautósofőr a mérgezett pogácsával: „... és most viszi!” Összeszedtem-megírtam, amit fontosnak vagy érdekesnek emlékeztem az életemből; már persze amire egyáltalán emlékeztem, pontosan vagy pontatlanul: én most így emlékszem, ezek a dolgok tűntek fontosnak. Igyekeztem úgy megírni mindezt, hogy ne unja halálra magát a nyájas olvasó.
• Miért pont most jelenik meg ez a kötet? Ebben szerepe volt Parti Nagy Lajosnak,akitől a könyv eredeti ötlete származik, illetve Krusovszky Dénesnek, aki hosszú órákat beszélgetett önnel az életéről?
• Az egész történet úgy kezdődött, hogy Parti Nagy Lajos barátom egy nap azzal az ötlettel állt elő: „Neked annyi jó történeted van, hallgatom évtizedek óta; kellene csinálni belőle egy beszélgető-könyvet, mint a Réz Pali könyve, vagy a Tolnai Ottóval készült könyvünk. Sajnos nekem nincs egy újabb fél évem az életemből erre a munkára, de keressünk valakit erre a szerepre...” Így találtuk meg Krusovszky Dénest, aki aztán türelmesen beszélgetett is velem, több mint tizenhárom órát, Pesten és Bécsben. Aztán én ezt a beszélgetést kigépeltettem, kicsit „megfésültem”, és megmutattam a kiadónak. Ők ezt elolvasták, nagyon érdekes, mondták, csak most már ki kellene hagyni a kérdéseket! Ettől én persze kellően rémült lettem, próbáltam tiltakozni, hogy kérdésekre válaszolva sokkal könnyeb dicsekedni... Végül kiváló kiadói szerkesztőm Schmal Alexandra átalakította az óriáskígyó szöveg első harminc oldalát „monológgá”; az nekem tetszett, és akkor nekiálltam és mondatról mondatra újraírtam az egész szöveget, most már kérdések nélkül. Egy bő évem ment rá erre a munkára, dolgoztam napi nyolc órát, mint ez esztergályosok, néha-néha lazításul azért festettem egy-egy képet. Parti Nagy Lajos végig biztatott és nagyon sokat segített a könyv megszerkesztésében.
• Azt írja: „Valami ilyesmit olvastam a minap Kertész Imrénél:
  „érdemes olykor visszajárni életünk régi színtereire,hogy megtudjuk: semmi közünk korábbi önmagunkhoz.” Hasonló érzés, élmény volt élete korábbi helyszíneit megidézni?
• A gond rögtön ott kezdődött, hogy én igencsak hadilábon állok az évszámokkal. A feleségem segítségével csináltam egy évszám-listát: mikor volt ez, mikor volt az, mikor hová költöztünk, ennek később nagy hasznát vettem. (Magamtól a gyerekeim születési dátumával is bajban vagyok!) Felmenőim történetének felderítésében nagy segítségemre volt anyai nagyapám kétszáz oldalas, kéziratos A család története című visszaemlékezése, idézek is gyakran belőle. Nagy megkönnyebbülés volt, amikor végre a festészetről, képekről lehetett mesélni: ott már inkább otthon vagyok.
• 
• Izgalmas volt megtudni, hogyan küzdött meg egy időben az akvarell technikával. Aki olvassa a könyvét egészen más tekintettel nézhet innentől a festményeire, sőt a megosztott információtól akár több köze is lehet a műveihez. Erről mit gondol?
• Tisztázzuk: én nem csupán az akvarell technikával, én (mint szerintem a festők jelentős többsége) egyáltalán a képfestéssel küzdök. Hogy a semmiből, az értelmetlenségből képet kell csinálni. Az akvarell technika csak segít: munka közben annyi a véletlen, hogy azt kellő figyelemmel, tehetséggel és szerencsével (!) a kép javára lehet fordítani. Ha az olvasó meghall valamit ebből a kalandból, akkor már megérte megírni.
• Szeret a munkáinak is verscímeket adni, írja is „Egy dolog van, amiben változtam az elmúlt húsz évben: újabban többnyire címeket adok a képeknek. Ezzel egy kicsit segítek a nézőnek.” Hogyan kapcsolódik önhöz a kötet címe, milyen irányba indulhat el az olvasó most az önéletrajzi műve és az azonos című kiállítása kapcsán?
• Kérdésére válaszul a legegyszerűbb, ha idézem a könyv borítóján található „fülszöveget”: „Bátyám hetedikes korában verekedésért igazgatói rovót kapott. Az osztályba visszaérve kijelentette, hogy ő ezt a rovót haza nem viszi, inkább öngyilkos lesz. Erre az osztályfőnök ráparancsolt, hogy minden füzetére nagy betűkkel írja fel: »Az élet szép és élni jó, a Földön élni ünnepély«”. Ez a mondat több mint hatvan éve zümmög valahol a fejemben, most végre elhasználtam....Talán ezért választottam Bodor Ádám szép mondatát A börtön szagából könyvem egyik mottójául: „Az ember arra született és sorsa is talán igazából azzal teljesül ki, ha élete során visszafordíthatatlan, olykor megrázó változásokkal szembesül, ha részesül bőven hazugságból és nyomorúságból is, hiszen gondok, sérelmek, veszteségek nélkül az élet mérhetetlenül sivár. Megmérettetés nélkül a méltóság merőben üres, mennyországi fogalom marad.”

Magyar Narancs:

https://magyarnarancs.hu/sorkoz/egyszerubb-megoldast-valasztottam-134046