Használaton kívüli sárkányról, „Hamlet-szerű” nyúlról, Kicsibácsiról, mint szalonzenészről is meséltek a nézőknek november 2-án az előadás szereplői: Katona László, Jaskó Bálint, Jankovics Anna színészek, Gyulay Eszter rendező és Dániel András író.
Családok, gyerekek, felnőttek, fiatal felnőttek számára készült abszurd mese ötletéről, a színházi adaptáció megszületésének nehézségeiről, vicces pillanatairól, Imikém karakterének eredettörténetéről és még sok más kulisszatitokról is szó esett a közönségtalálkozón.
Már a beszélgetés elején kiderült, hogy sokan ismerik és kedvelik Dániel András könyveit, meséit, sőt, nem csak a gyerekek, de a szülők is rajonganak a szerző furcsa, de mindenképpen szerethető figuráiért.
Gyulay Eszter Dániel András írásaiból válogatta össze a darab jeleneteit, és többek között A nyúlformájú kutya című mesét is felhasználta. A produkció a premier pillanatában bebizonyította, hogy látványával, színészi játékával, a színpadra adaptált novellák viccesen asszociatív dramaturgiájával képes megeleveníteni a szerző által kitalált fantáziavilágot.
„A szabadság lehetőségei és korlátai érdekeltek elsősorban, az, hogy az ember egy ilyen szinte láthatalan mikrokozmoszban, hogyan is tud maximálisan szabad lenni a másik ember által. Az egymást inspiráló játékosság izgatott, amely képes egy egész világot újrateremteni. A mikrovilágban minden leképezhető a kinti nagy világból. Erre a történetre még a covid előtt találtam. Amikor megjelent a vírus, fel is hívtam Andrást, és mondtam neki, hogy senki sem fogja elhinni nekem, hogy a dióban élő figurák élete, zárt története nem a pandémiára akar reflektálni. Valahogy így összecsúszott a két dolog.”(Gyulay Eszter)
A bádognyúl karaktere, szerepe, a nézők számára is rejtélyes volt. Akadt, akinek a bádognyúlról, egy kőrfolyosón lébecoló szomszéd gyerek jutott az eszébe.
„A nyúl az alapvetően kilóg a sorból, de a Kicsibácsit és a Kicsinénit is valahogy öregebbnek képzeltem, olyan idős embereknek, akik már nem változnak soha. A nyúl talán a gyerekük, de mégsem. A kérdés az, hogy ki ez a nyúl?” (nézői kérdés)
„Sokat tettük fel a kérdést, hogy a gyerekük, de úgy a gyerekük, hogy nem a gyerekük…vagy a barátjuk. András szerint ezt a viszonyt, leginkább egy ilyen mester-tanítványi kapcsolattal lehet a legjobban leírni. Ezt mi kiegyenlítettük. A mester és tanítvány kapcsolat megmaradt, amiben azonban a barátság is fontos szerepet kapott. Nem apa -fiú kapcsolatot szerettünk volna ábrázolni.” (Katona László)
"Semmi esetre sem apa-fiú kapcsolatról van szó. Igazság szerint nem volt ez pöccre kitalálva előre. Úgy kezdődött az egész, hogy ültem héven, és eszembe jutott a mese első három mondata. Volt egyszer egy öreg dió, abban lakott Kicsibácsi, és Kicsinéni meg Imikém a bádognyúl, a madaruk. Egyszerre ott volt ez a szöveg, gyorsan leírtam. Fogalmam sem volt, hogy micsoda is ez, csak izgalmasnak tűnt. És akkor elkezdtem foglalkozni a történettel, hogy kicsodák, honnan jönnek, hová mennek. De nem volt a fejemben egy komplett család képe, így nem volt eredettörténetük sem. Valójában nem lehet tudni, hogyan kerültek a dióba, és hogy milyen viszonyban is vannak egymással. Ez a mester és tanítvány dolog benne van, hiszen Kicsibácsi szeret megnyilatkozni, szereti elmondani, hogy mi a tuti, de van ebben a viszonyban egy nagy adag barátság is. Emellett óhatatlanul ez mégis csak egy család, „szülő gyerek valami” is. De azért vigyáztam, hogy Imikém ne legyen kisgyerek.” (Dániel András)
Izer Janka az előadásról:
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
