December 14-én Vörös István a Prognózis frontembere emlékezett vissza az 1986-ban megjelent Tele van a város szerelemmel című lemezükre, amely igazi sikeralbumként jelent meg a hazai piacon, meghonosítva a „hajsza-rock” műfaját.

Vörös István nevéhez olyan slágerek fűződnek, mint például a Tele van a város szerelemmel, Kutya világ, Neked valaki kell vagy a Magányos utazó. Az énekes-dalszerző gitárosként indult, és a legendás Radics Béla nyomdokaiba lépve kezdte meg a pályafutását a Nevadában. Sokfelé zenélt, session zenészként még az Omega Időrabló című lemezén is közreműködött. Katonaideje után 1981-ben szervezte meg első saját zenekarát a Prognózist.

Kritikusai szerint a nyolcvanas években a Prognózis zenekar azért volt különleges, mert egyáltalán nem volt beskatulyázható. A rockon belül egy sajátos, folyamatos extázissal teli műfajt teremtett, az úgynevezett hajsza-rockot.

A banda első kislemeze nem véletlenül a Hajsza közben című dallal vált országosan ismertté. A ’80-as évek elején az Én az időt nem sajnálom, csak élni szeretnék sorokkal sokan azonosultak, és az közönség imádta a Prognózis az energikus, hard-rock zenei világát.

„A hetvenes években a „nagyokon” nőttem fel, Genezist, King Crimsont hallgattam többnyire. A konceptalbumokat szerettem, és mai napig ilyeneket készítek. Úgy vagyok vele, hogy egy lemez több legyen, mint csak dalocskák összefüggéstelen rendszere. Számomra mindig fontos, hogy egy albumnak, mint egy könyvnek üzenete legyen. Az első lemezünk az Előjelek például a zenekar nevére: a Prognózisra utal, és ezt a gondolatot járja körbe. A második albumnál a szerelem, mint örök téma fogott meg, és arra gondoltam, hogy a szerelem kapcsán nem csak lelki, érzelmi dolgokról, hanem a testi, fizikai vonzódásról is szólni kell. Béla (Jankai Béla), a billentyűsünk hozta a Tele van város szerelemmel dalunk fő motívumát. Később erre építettem fel a dalt, majd a próbán a többiekkel összeraktuk az egészet.” (…)

„Rögtön adódott, hogy ez legyen az album címe is, és a számok ezt a témát dolgozzák fel. A szerelem lett a tematika. Belevittem az akkori zakatoló életemből az emlékeimet, és másoktól hallott sztorikat egyaránt. Ezen a korongon hallható például a Türelem című nóta, ami a tinédzser fiúk vad vágyairól, a szerelemre való ráébredésükéről szól, vagy ekkor keletkezett egy rövidebb gregorián-jellegű dalunk is, A Ne maradj távol, ami egy kis szösszenet, és a „Tele van a város szerelemmel” témáját dolgozza fel, ebben a klasszikus stílusban. Szeretem, ha egy albumnak van üzenete, de ezzel együtt fontos az is, hogy a dalokon túl, az együttes tagjainak az élete, története is benne legyen.(…)

„A prognózis jelentése sokféle lehet: időjárás-jelentés, tenyérjóslás, jövőbe látás akár. Ezek a témák mindenkit érdekelnek, és a dalokban, főleg az első lemezen fel-fel csillannak az ezzel kapcsolatos gondolataink.” (…)

„Az imidzsünk, ahogyan egy újságíró a nyolcvanas években írta rólunk, ilyen hajsza-rock volt. Soft punknak is lehetne mondani. Egy lendületes, energikus, fergeteges tempójú, nyomulós zene volt ez, amire a közönség akkoriban nagyon vevő volt.”

 Vörös István: ének, gitár;
Jankai Béla: billentyűk;
Kormos Gábor: basszusgitár;
Bártfai György: dob;
Klemm Ervin: gitár.

A beszélgetés a lenti linken hallgatható meg:

https://www.facebook.com/B32kulturter/videos/145804673593236