2020 decemberében a B32 online színháztermébe költözött a Manna Matiné.

December 27-én 19 órától másnap éjfélig, Trafóban is nagy sikerrel bemutatott Az időnk rövid története című keserédes, szerthető humorral előadott bábjáték látható a B32 online színháztermében. 

Jegyvásárlás: https://online-b32.jegy.hu/#/event

2019-ben a PONT Magazinban olvashattunk róla:

A lélek még szárnyalna

Egy küldetés, négy karakteres idős figura és négy fiatal színész egy hosszú idő­utazásban. Így foglalható össze Az időnk rövid története című szerethető humorú bábjáték. 

A színpadon négy kopott bőrönd tele kincsekkel, egy rendhagyó időutazás főszereplőinek személyes kellékeivel. A bábalakok egy magas asztalkán mesélik el sorsukat, az agyonhasznált táskák hol lakásokká, hol a figurák személyes környezetévé alakulnak. Gimesi Dóra dramaturg meséje rövid, csattanóra épített jelenetekben, groteszk párbeszédekkel, monológokkal tarkított minitörténetekkel bontja ki az egymáshoz eleinte lazán kapcsolódó, később egyre inkább összegabalyodó figurák életútját. A négy aggastyán történetét négy fiatal bábszínész kelti életre. Az aprólékosan kidolgozott bábukkal megjelenített öregemberek különös találkozását a fiatalok együttjátszása és összhangja teszi átélhetővé és varázslatossá.

Az öregedés paradoxona

– 2016-ban volt a bemutató, de Dórival már az előző két évben elkezdtük összeszedni az anyagot – mondta el Hoffer Károly rendező. – Szomorú események adták az aktualitást: Dóri és én közel azonos időben veszítettünk el egy-egy nagyszülőt, és az ő személyes történetük, illetve a hiányuk annyira erős motiváció volt, hogy megírtuk ezt a bábjátékot. Leginkább arról a helyzetről igyekeztünk beszélni, amely a belül fiatal lélek és az öregedő test paradoxonából fakad. A lélek még szárnyalna, az agy, a képzelet, a szellem úgy működik, mint régen, de a tehetetlenné váló test folyamatosan emlékezteti az embert az élet végére. Hosszan gyűjtöttük a különféle idősekről szóló élettörténeteket, míg végül összeállt az előadás, amely valójában négy öregember nagy utazása – tette hozzá.

Halál után Velencében

A figurák mindenféle kalandok során, ad hoc szövetségekkel és állandó vitákkal teljesítik egy idős barátjuk végakaratát, vagyis halála után Velencében a tengerbe szórják a hamvait. Az út folyamán nagyon sok minden derül ki róluk, megismerjük mindegyik szereplő személyes sorsát, elmagányosodásának okát is. Az előadás élethű miniatűr világba kalauzolja a nézőket. A jól látható apró kellékek a valóság kicsinyített másai, ráadásul a színpadon a bábok által átélt tér is változik, attól függően, hogy a figurák miként élik meg személyes életterüket: a lét keretei zsugorodnak, csökkennek, ahogyan ez az öregkorban lenni szokott. Az életlehetőségek folyamatos kopnak, a fontossági sorrendek megváltoznak. 

Tér és idő

– A tér kialakításánál elsődleges szempont volt, hogy a magány négy különböző formáját karakteresen ábrázolni tudjuk. Gurulós asztalokra terveztük az előadást, rajtuk bőröndök, személyre szabott teljes életterekkel. Mint négy sziget áll egymás mellett az öregek egymástól eltérő világa, de a befejezésben ezek a szigetasztalkák egymásba csúsznak; végül így érnek el úti céljukhoz, Velencébe. Nagyon fontos volt az is, hogy idős figurákat fiatal bábszínészek mozgatják (Pallai Mara, Spiegl Anna, Szolár Tibor és Teszárek Csaba), tehát a történet valójában két idősíkon játszódik, a bábuk és mozgatóik között jól láthatóan erős a kölcsönhatás. A végén a négy alak valahogy egymásra talál, és a maga módján ki-ki rádöbben, nem érdemes a magányban elsüllyedni, 70 és 80 év felett is várhatnak még kalandok mindenkire – hangsúlyozta Hoffer Károly. A filozofikus bábelőadás valóban az idő könyörtelen múlására figyelmezteti a nézőt, de impulzivitásával és frissességével, a kalandok közös átélésével az élet valódi élvezetére, az életörömre, az „itt és most” átélésének képességére hívja fel figyelmet.