Titkok és hazugságok című képrejtély-sorozatunk második évadának első részében Fazakas Réka, a Műcsarnok kurátorának egyik kedvencével ismerkedhetünk meg közelebbről. A művészettörténész egy olyan kortárs képzőművész titokzatos munkáját mutatja be, akinek alkotásaival néhány évvel ezelőtt a Karinthy Szalonban is találkozhatott a közönség.

Imre Mariann (1968) Munkácsy-díjas képzőművész 2015 és 2016 telének fordulóján Ölelés című tárlatával a Karinthy Szalonban is bemutatkozott. Az alkotó több mint egy évtizede foglalkozik az építőipar egyik legalapvetőbb és legrégebben használt alapanyagával, a betonnal. A szilárd, rideg és kemény anyag meghímzése a művész egyedi ötletén és folyamatos, kitartó munkáján alapul. Az első látszatra talán ridegnek tűnő matéria idegennek hathat a művészetek és az érzelmek világától, de ha az ókori Róma egyik legjelentősebb templomára, a több mint kétezer éves Pantheon, máig a világ legnagyobb átmérőjű vasalatlan betonkupolájára gondolunk, az anyag művészeti és szakrális jelentőségét is felismerhetjük.

Imre Mariann: 757 beton, cérna, 2017

Imre Mariann érzékeny munkái közül a 757 címűt, egy különleges, ovális formájú fehér cérnával kihímzett beton alkotást választottam részletesebb bemutatásra. A betonkő a debreceni alternatív művészcsoport, az NDK - Neue Debreceniesche Kunst - Prímek Primisszima című tárlatának felhívására készült. A 2017-ben, tehát egy prímszámot szimbolizáló évben megrendezett tárlat 757 című alkotása és a prímszám különlegessége egyfajta inspirációt adott a műhöz. A prímszámok csupán eggyel és önmagukkal való oszthatósága a szám egyediségét és különlegességét sugallja, amilyenné maga a hímzett beton is válik. A mű egyszerre közvetít erőt és gyengédséget, harmóniát és kiegyensúlyozottságot. A tojás formát idéző betonkő ősi alakja akár a világ kezdetét, eredetét is jelentheti. Az aranymetszés szabályai szerint megtalált középpontból kiinduló cérnaszálak sűrűsége egyfajta erővonalakként a centrumból kifelé haladva egyre inkább ritkulnak és veszítik el szabályszerűségeiket. A középen sokasodó fonalak rendezetten, a hímzés ősi szabályaihoz igazodva helyezkednek el egymáshoz képest, ám bennük mégis esetlegességeket, hibákat fedezhetünk fel. Ezek idomulnak a beton durva matériájához, a cement, a kavics, a víz és az egyéb adalékanyagok keveredéséből létrejövő sajátos textúrához.

Imre Mariann: 757, beton, cérna, 2017

 A beton kötési folyamatai szinte végtelenek, így annak folyamatos belső átalakulása, mégis tapintható szilárdsága Földünk jelképe is lehet. A lágy, puha és könnyű cérnával kihímzett anyag a mulandóság és az örökkévalóság ellentétét, mégis egységét szimbolizálja. Amint a vékony, könnyen szakadó fonal belesimul a betonba, mindkét anyag szelíden megadja magát a másiknak, hogy így alakítsák önmagukat és egymást. Imre Mariann az élet esendőségét fejezi ki a két, egymástól jelentősen eltérő anyag együtt szerepeltetésével, hogy érzékeltessen valamit a világ és az élet prímszámokhoz hasonló egyediségéből, örök körforgásából és ritmusából.