Horváth Attila a magyar könnyűzenei élet egyik legjobb, legelismertebb dalszövegírója. Felsorolni is nehéz lenne annak a több száz slágernek a címét, amelyek a nevéhez kötődnek, de ízelítőképpen álljon itt néhány: egyebek mellett Horváth Attila írta a Piramis Ha volna két életem, az Ajándék és a Kóbor angyal, a Korál Kölykök a hátsó udvarból, Kern András Lövölde tér, Charlie Jég dupla whiskey-vel, Nézz az ég felé, Az légy, aki vagy és Mindenki valakié, Cserháti Zsuzsa Akad, amit nem gyógyít meg az idő sem és Mennyit ér egy nő, illetve Tóth Vera Nem baj, ha semmi nem jön könnyen című slágereinek örökérvényű dalszövegeit.

Horváth Attila munkásságát 2011-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztjével, 2012-ben Artisjus-életműdíjjal, 2017-ben pedig Fonogram-életműdíjjal ismerték el. A Lemezjátszó Classic-esten a kezdetekről, sikeres pályafutásáról és a nagy slágerek születéséről is beszélget Horváth Gergellyel, a Klasszik Rádió műsorvezetőjével. A korábbi Classic-estek koncepciója némileg változott: több lesz a beszélgetés az alkotóval, és csak pár dal hangzik el a lemezről. Az adások idővel felkerülnek az ismert podcast-csatornákra is.

Charlie Horváth Attilával évtizedeken keresztül tervezte a közös munkát. A hetvenes évektől kezdve időről időre leültek és megbeszélték az esetleges szóló album koncepcióját, aztán mégse lett belőle semmi. Charlie külföldi tervei mindig meghiúsították az együttműködést. A kilencvenes években, amikor Charlie felhagyott a külföldi turnézással, munkával végül sikerült összehozni a lemezt, amelynek zenéjét Lerch István szerezte.

Az albumon olyan nagysikerű slágerek hallhatók, mint Az otthon valami más,  Míg a szerelem végleg el nem fárad, és az Annyi minden történt.

"Kizárólag olyanokkal tudok dolgozni, akikkel az emberi kapcsolataim is működőképesek, tehát akivel hosszútávon együtt dolgozom, az mind a barátom. Ez azt jelenti, hogy ismerem őket, másrészt az is jelenti, hogy könnyebben nyílnak meg, könnyebben tudok ráérezni arra, ahogy ők gondolkodnak  a világról vagy látják azt.”(...)

"Minden egyes dalszöveg egy kommunikáció, két ember között, vagyis az előadó a közönség között." (...)

"Eleinte ösztönösen éreztem rá arra, hogyan lehet a gondolataimat úgy megfogalmazni, hogy az attól legyen hiteles, ahogyan az előadó majd interpretálja azt. Ez az ami, ha szabad nagyképű lennem, megkülönböztet a  dalszövegírók többségétől.” (Horváth Attila)