Alkotásaiban gyakran használ különböző struktúrájú színes anyagokat, szívesen alkalmaz fémszálas, durvább felületeket, és lágy, áttetsző kelméket is. Ráncolással, gyűréssel, csavarással, gépi és kézi varrással dolgozza meg a textileket. A kétezres évek óta öltözék- kiegészítő textileket, stólákat, kendőket és hozzájuk illeszkedő élszereket is tervez.

Vereczkey Szilvia Sajnovits Sándor, Eigel István tanítványaként végzett a Magyar Iparművészeti Főiskolán, és már diplomamunkáját nívódíjjal jutalmazták, amelyet sok más elismerés követett. Az ezredforduló óta Képző- és Iparművészeti Szakközépiskola Textil szakosztályának tanára, 2006-ban kapta meg a Ferenczy Noémi-díjat. Fő műfaja a kollázs.

(...) Módszerének érdekessége, hogy az alapanyagokból varrással új anyagokat állít elő úgy, hogy szinte nem is lehet észrevenni az eredetit. Aprólékos, pepecselős munka, mondja, maga is kíváncsi rá, mi lesz belőle a végén. Ahogyan öltözék-kiegészítőiben is rengeteg munkaóra lehet ­– teszem hozzá magamban, látva a kókuszrostból nagy gonddal készült nyakékeket. Ha az elkészült alkotással nincs megelégedve, olyankor, ahogy fogalmaz, „lecsendesíti”, először az elméjét, majd – például egy markáns fekete kerettel (Színes Álom) – a textiljeit is. Szereti a természetes alapanyagokat, csontokat, hernyóselymet és növényi származékokat, sokszor talált anyagból dolgozik. Meggyűr, feltép és felvág – lenne mire. Nincs olyan szín, amelyhez ne nyúlna bátran, kedveli az igen finom, lágy színhangulatot, de az intenzív tónusokból is válogat, ezeket sokszor együtt, egy időben használja.  (Librarius - Kiss Annamária 2015.)

A Ferenczy Noémi-díjas textilművészt egyaránt érdekli az autonóm faltextil, illetve az egyedi öltözékkiegészítők, stólák, sálak tervezése és kivitelezése. Előszeretettel készít kollázsokat, amelyekhez az alapanyagot felszabdalja, roncsolja, tépi, majd új kompozíciókká rendezi. Szívesen dolgozik eltérő struktúrájú izgalmas kelmékkel, áttetsző, színjátszó, metál hatású matériákkal. Az utóbbi pár évben inkább a designtárgyak tervezése és kivitelezése felé fordult a figyelme, nagyobb léptékű autonóm munkát csak akkor készít, ha a hely, a társai vagy más izgalmas dolog inspirálja.

Az V.TEXHIBITION kiállításon szereplő textiled milyen technikával, hol és milyen inspiráció alapján készült?

Ez egy abszolút kísérleti alkotás, melynek kimenetelét, végeredményét munkám kezdetekor még nem láthattam. Fém raszterfelületek, fémhálók és egyszerű vászonkötésű anyagok felületének a rajzolata foglalkoztatott. Többféle, különböző karakterű és tulajdonságú anyag együttes használata érdekelt. Ponthegesztett acél hálóval, sűrű szövésű alumínium hálóval, hernyóselyem-metál organzával és különböző minőségű fém drótokkal dolgoztam. A tervezésnél minimalista, geometrikus elrendezés volt a célom, ahol az anyagok finom játéka izgalmas, rajzos felületet eredményez. Egyéni technikával dolgoztam, ezeket az anyagokat itt és most alkalmaztam először.

Miért tartod fontosnak a TEXHIBITION projektet?

Úgy érzem, hogy a legfontosabb évente megrendezésre kerülő seregszemle azok számára, akik nagyméretű, sokszorosítható szövött vagy nyomott textillel, illetve egyedi autonóm alkotásokkal  foglalkoznak.

Ha döntési helyzetbe kerülnél, mit tennél, hogy összehozd a textiltervezőket és -gyártókat?

Jól emlékszem arra az időszakra, amikor az akkori Iparművészeti Főiskola Textil Szakán a diplomamunkám kivitelezését még két jól működő textilgyárban (Kistext és Goldberger) az ottani nyomómesterekkel együtt elkészítettük. Olyan tudás, rutin és gyakorlat volt a kezükben, amely a gyárak megszűnésével teljesen elveszett. Ezért is foglalkozom hosszú idő óta autonóm textilek készítésével. Megtervezem, elkészítem, bemutatom valamilyen izgalmas kiállításon, azután összetekerem, és tárolom valahol…

Vereczkey Szilvia
textile designer
vereczkeydesign.hu

A videó ezen linken nézhető meg.

https://www.facebook.com/B32kulturter/videos/468972007611396