Egy szigetszentmiklósi garázsból indult a zenekar, eleinte csak nyári elfoglaltság volt, vagy hobbi, a közös zenélés öröme tartotta, hozta össze a fiúkat. Így indult a PUF 1983-ban Leskovics Gábor énekes-gitáros dalszerző és Potondi Anikó énekes alapításával.

A rendszerváltás előtt nem gondolták, hogy akár lemezük is lehet. Aztán minden megváltozott és számos teltházas buli után profi zenekarrá váltak. A zenekarra punk legendák, mint a Sex Pistols, The Exploited  és a magyar alternatív zenei élet korabeli kultikus együttesei hatottak, mint a Kontroll Csoport és az Európa Kiadó. Karrierjük demo kazettákkal indult, majd a Fekete Lyukban a Petőfi Csarnokban, és fesztiválokon tartott teltházas koncertekkel folytatódott.

1990-ben jelent meg az idén 38 éves Pál Utcai Fiúk első lemeze a stúdióalbum: Ha jön az álom.

„Nagyon erős élményként él bennem. Akkor változott meg a státuszunk és lettünk amatőrből profi zenekarrá. Tulajdonképen a kilencvenes évek elején ’92-ben már mindenkit kirúgtak az akkori munkahelyéről, mert a zenekar rengeteget koncertezett, és az 1990-ben megjelent lemezünk után már csak zenélésből éltünk szinte.(...)

A kezdetekben garázsban zenélgettünk, csak úgy rakosgattuk az ujjainkat ide-oda a gitárhúron, és ezt csináltuk évekig, aztán elkezdtünk koncertezni, egyre több meghívást kaptunk, egyre nagyobb koncertjeink voltak. A rendszerváltás előtt soha fel sem merült bennünk, hogy nekünk lemezünk lesz, tudtuk, hogy a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat soha az életben nem fogja a lemezünket kiadni, ez egyáltalán nem volt benne a pakliban, csak azt találtuk ki, hogy a garázsban zenélünk, hogy nyaranként valahogy elfoglaljuk magunkat. Egyszer csak azt vettük észre, hogy lemezkiadók kopognak, és ki akarják adni a zenekar lemezét. És akkor ott álltunk, hogy jönnek, ha már teltházas „Pecsát” csináltunk akkor kéne lemezt is kiadni. Onnantól kezdve hirtelen megjelent mögöttünk egy menedzsment is amelyik szervezte a turnét, és tárgyalt mindenkivel. Ebből a sok évig garázsban játszó zenekarból, ebből a néhány vidéki gyerekből váltunk igazi profi zenekarrá, és 1990-ben stúdiófelvételekből létrejött a: Ha jön az álom első albumunk is.”

 Pál Utcai Fiúk. Te írtad a dalok nagy részét, a színpadon „hoztad a rocksztárt”, de mégsem váltál “sztárfigurává”…
Volt egy tudatos döntésem… ’93 körül nagyon pörögtünk, akkor voltunk a csúcson. Sorra jöttek az interjúk, a címlapok, de én ezt nem élveztem. Mindent nekem kellett csinálni, a levelezést, interjúkat… A többiek azt mondták, hogy ők zenészek, ezért inkább csak zenélnek. Muszájból láttam el ezeket a feladatokat, a végén már csak ezzel foglalkoztam, és a dalszerzésre nem maradt időm. És ezután jött a tízéves születésnapi koncertünk a BS-ben… A menedzsment azt kérte, hogy egy évig ne játszunk itthon. Ezt mi úgy oldottuk meg, hogy szigetszentmiklósi Halászkertben kocsmazenéltünk, a Trabanttól a Beatricén át a Doorsig mindent játszottunk, nyolctól hajnal kettőig. Lehetett tőlünk számokat kérni, de csak olyanokat játszottunk, amiket mi is élveztünk. És egy-egy fellépést is vállaltunk máshol, Fiúk a Pál utcából névvel. Ekkor jöttem rá mennyire hiányzik a klubozás, a koncertezés, illetve a művházas bulik. Nagyon rossz volt az az év. Aztán megvolt a BS-koncert, illetve előtte a teltházas Körcsarnok is, és ezek rengeteg idegeskedéssel és hercehurcával jártak. (Nullahategy 2020.)