Verebics Kati festészetére rendkívül inspirálóan hat életének két meghatározó, ámde kulturálisan eltérő helyszíne, Budapest és Kairó. A Karinthy Szalonban most nyíló kiállítás képein kiemelt jelentőséggel bírnak a művészetében 2018-tól jelenlévő archeologikus motívumok, amelyek egyfajta szubjektív szűrőn keresztül hidat képeznek múlt és jelen között.

A kiállítás hivatalos online megnyitója május 20-án 18 órakor lesz, amely a Karinthy Szalon Facbook oldalán megtekinthető majd. A kiállítást megnyitja: Antalffy Péter történész.

Kollázsszerű képein az egyiptomi utazások során látott és tapasztalt élményeinek kivonata, egzotikus, közel-keleti régészeti, természeti elemek keverednek pszichológiai érdeklődésének, illetve az anyaság, a nőiesség megéléséből fakadó kérdések képi lenyomataival.
Munkái bár a látványból indulnak ki, a valóságtól szépen lassan elrugaszkodva egyfajta misztikus és szürreális világot teremtenek, melynek fókuszában újabban az emberi arc – mint a bennünk élő archetípusok felfed(ez)ésének utat engedő elsődleges közvetítő – áll.

“Sokszor naplószerűen festem és rajzolom ki a bennem zajló történéseket, legyen ez akár egy pszichologizáló portré, vagy egy közeli kontextusba helyezett testkivágat, vagy a helyek, amelyeken járok. A figuratív megfogalmazás érdekel leginkább.”

Verebics Kati az OÁZIS című kiállításáról.

Az előző, Jel című kiállításodon (Godot Galéria, 2018) mindenféle érzékeny arcot, speciális portrét láthattunk, amelyeken hangsúlyos szerepet kaptak a különféle testi jelek, anyajegyek, szemek, finom, szinte láthatatlan hibák, deformitások. A mostani Oázis kiállításon folytatódik ez a sorozat, vagy más, ezektől eltérő gesztusokat tartasz fontosnak?

Ez a nagyrészt teljesen friss anyag – szó szerint, hiszen több darab a kiállítás alatt szárad majd meg – részben szintén követi azt a koncepciót, amely már a 2o18-as képeken is hangsúlyos volt: attribútumok jellegzetes karakterábrázolásokkal. A most nyíló tárlaton azonban a korszak lenyomata is jelen van, és az a személyes utazás, amelyet a közelmúltban átéltem. Ennek az utazásnak a révén, a mindennapokból kiszakadva egy oázisban találom magam, amely spirituális valóságával erőteljesen hat rám, és ezzel együtt a képeimre is. Ezeken a munkákon egyrészt jelen van a múltidézés, az ókori emlékek személyes pillanatokkal való egyesítése (mint például egy orvos ismerős portréja az ókori emlékek szerinti első női orvos szobortorzójával összemosva, egyfajta szürrealitásba emelve a képet).

Mit jelent nálad a cím, az Oázis?

 A Siwa-oázis Egyiptom nyugati sivatagának vidékén található. A cím onnan jött, hogy ez az oázis szinte minden mostani képemre nagy hatást gyakorolt, még azokon a munkákon is érzem ennek az erőnek a jelenlétét, ahol nem közvetlenül jelenik meg. A fent említett utazás, az erre a helyre való megérkezés a képek lényege talán. Az, hogy van egy teljesen más jellegű világ, szinte nem evilági, és az foglalkoztatott, hogy ebből képileg, filozófiailag mit lehet elhozni... A Karinthy Szalon tágasabb termében állítom ki a legnagyobb képemet, amelyben talán sikerült belesűrítenem az Oázis lényegét, ami szinte megfogalmazhatatlan.

A korábbi sorozataid speciális eljárással készült kollázsolt festmények voltak, amelyek úgynevezett transzfer technikával készültek, a módszer lényege, hogy egy átvivő folyadékkal a print fotók átitatódnak a vászonra. Most hogyan dolgoztál?

Itt is ugyanúgy megtalálhatóak a transzfer technikával vegyesen festett olaj- és vászonképek, illetve egy transzfer monotípia-transzfer sorozat is helyet kap. Ezt az utóbb említett sorozatot egy izgalmas véletlen hozta létre, amelyben kulcsszereplő a hermelin. Végre rajzoltam is, monotípiákat készítettem, majd ezek transzfer technikával két-három réteget hoztak létre. A legtöbb munkát természetesen a hagyományos olaj technikával készült képek jelentették.

„Sokszor naplószerűen festem és rajzolom ki a bennem zajló történéseket, legyen ez akár egy pszichologizáló portré, vagy egy közeli kontextusba helyezett testkivágat, vagy a helyek, amelyeken járok.” Ez egyfajta terápia is a számodra, vagy szükséges, hogy a jelent, a múltat rögzítsed, megtartsad?

 Akarva-akaratlanul terápia is, mert nem vagyok egy extrovertált lény, inkább így fejezem ki magam biztosabban... Fontos számomra az élmények feldolgozása, és a művészet által hatványozottabban tudom ezeket magamból kiadni, és mégis megtartani.