Smetana Ágnes üvegtervező-iparművésza a kortárs magyar üvegművészet nagy generációjához tartozik. Az 1965-ös főiskolai üvegoktatás beindítása után évtizedekig az új technikák, technológiák kutatása kötötte le a szakma képviselőinek legnagyobb részét, kevesen választották a hagyományos kézműves technikákat. Az Iparművészeti Főiskolán 1985-ben diplomázott Smetana Ágnes ezen kevesek közé tartozott.

Pályakezdése óta festményként kezeli az üvegfelületet nagy szerepet szánva az áttetsző fénynek, az egymásba olvadó színeknek, és mesteri tudással alkalmazza a meleg üveg és az irizáló lüszteres technikát. A nehéz, de annál nemesebb üvegkészítést nem lehet a családi házhoz épített fészerben végezni, ehhez huta kell, ahol több mint 1000º C-on olvad az üveg, visszahűtő kemence kell, ahol megfelelő mennyiségű óra után kivehető lesz a megdermedt üveg, és még sok-sok eszköz, az olvasztott üveg feldolgozásához nélkülözhetetlen fúvócsövek, csipeszek, ollók, fülező vasak, fülbordázók is kéznél kell, hogy legyenek.

Az elmúlt húsz évben Smetana Ágnes a Kaposvárhoz közeli bárdudvarnoki üvegművészeti alkotótelep hutájában készítette alkotásait, és ez a művésztelep egyre fontosabb szerepet tölt be az életében, a jövőjéért éppúgy aggódik és aktívan segíti a fejlesztését, mint ahogy a múlt, az idefűződő emlékek is egyre gyakrabban törnek felszínre. A most kiállított üvegtárgyakat így veszik körül és emelik környezetükbe azok a művész által készített fotók, amelyek a bárdudvarnoki Gosztonyi Mária keramikusművészről elnevezett Gosztonyi-kúria épületeit, műhelyeit, ősparkját örökítik meg. Az indítóképek között szerepel Jegenyés János üvegművész portréja, aki már nem lehet közöttünk, de a bárdudvarnoki alkotótelep felvirágoztatásában érdemei elévülhetetlenek, és az üveges szakma örök lelkiismerete marad.

Ebben a kiállításban ekképpen fonódik össze a múlt, a jelen és a jövő, hiszen visszatekint a pályakezdést kísérő művekre, de már láthatjuk az újabb művészi intenció legelső darabjait, az üvegtesttől önállóvá váló, organikus jellegű, reliefszerű kiemeléseket.

E tárgyak végtelen közvetlenségükkel nyújtják a természet csodáit és annak folyamatos megújulását, és a művészet eszközeivel hozzásegíthetnek a lélek megújulásához is, amire nagy szükségünk van.

Smetana Ágnes egyik költői, ars poeticus megfogalmazása e szavakkal összegzi alkotótevékenységének lényegét:

"Nem tudom, fontos-e az, amit csinálok. Ha pék lennék, kenyeret sütnék. Üveges vagyok, teszem a dolgom, örömmel végzem a munkám. Máshoz nemigen értek. Talán csak egy felhőépítő kisiparos vagyok."

Bodonyi Emőke

Elhangzott Smetana Ágnes Etűd című kiállításán a Trezor Galériában 2018. május 31-én.