A mindenben a színt és formát kereső művész gyakran inspirálódik a természet kifogyhatatlan gazdagságából, képei gesztusszerűen megalkotott képzeletbeli tájak vizuális metaforái.
Mit jelent a cím: Fejreállított végtelen?
Az alkotások által teremtett képi világra utal, és az alapelemek jelenlétére, amelyek nem a megszokott módon és kapcsolatrendszerben láthatóak a műveken.
A meghívó képén főleg a barnák a sárgák, vagyis a természet színei dominálnak, de ha jól tudom, akkor a kék és a zöld színeket is gyakran használod, meghatározóak számodra.
Igen a meghívón túlnyomóan a föld színei láthatóak, amúgy a kék valóban nagy kedvencem, a víz és az ég színe, az emberi életterünk mennyezete, és a szervezünk nagy részét is víz alkotja.
A képeidet gyakran a földön készíted.
Az a technika ahogyan én dolgozom sok esetben megköveteli a vízszintes megmunkálást, ugyanakkor nehezebb is, mert sokkal rosszabb a rálátás. A nagyméretű vászon esetében ez fokozottan igaz. Ugyanakkor ez a fajta alkotási mód felszabadít, lendületet, attraktivitást követel, hihetetlen koncentrációt. Azonnali döntéseket, s nem ad lehetőséget a korrekcióra, csak korlátozott keretek között.
Történeteket teremtesz gyakran a semmiből, de a képeid mégsem figurálisak.
A színerő vetekszik a figurativitással. Mindig is magával ragadott, felszabadított és kiteljesített. A színek számomra a hangjegyek, amikkel komponálok.
Egy korábbi interjúban mondod, hogy: „minden képem egy képzeletbeli táj vizuális metaforája”. Ez mostani kiállításra készített munkáira is igaz?
Igen, vizuális metaforák, mert informel mivoltuk ellenére számtalan asszociációt rejtenek. Akaratlanul is megjelenik bennük a táj, a természet, az eredendő, teremtett s ősidők óta létező tér, nem a mesterséges, ember alkotta világ.
A kiállítást megnyitja: Muladi Brigitta művészettörténész
Mindenben a színt és a formát kerestem. Mindig is lenyűgözött a természet kifogyhatatlan sokrétűsége, megszámlálhatatlan színvariációja és formai gazdagsága. Már általános iskolában országos képzőművészeti versenyt nyertem egy festményemmel. Az ablakból látható templomot festettem meg a kékek s a zöldek megannyi árnyalatával. Ez a két szín azóta is közel áll hozzám.
Van-e kulcsfontosságú téma, üzenet vagy elmélet a munkája mögött?
Az alkotás lényege számomra az üzenet. Átadni valamit a befogadónak, hatással lenni rá. Elgondolkodtatni, beengedni a színek és a formák teremtette képzeletbeli világ rejtett tájaira.
Mesélne egy kicsit a művészi megközelítéséről? (Stílus, közepes és speciális technikák.)
Alkotás közben totális szabadságélményem van, nem köt semmi. Gyakran, mint Jackson Pollock, a földön dolgozom, eggyé válok a képpel. Teret hagyok a festménynek, engedem, hogy lélegezzen, önálló életet éljen, ugyanakkor kapcsolatban állok vele, összhangban vagyunk. Energiák szabadulnak fel, bensőm erői mozgatják a tereket. A színek kapcsolatokat teremtenek a vásznon, önálló életük lesz, viszonyrendszereket hoznak létre. Gyakran történeteket teremtenek a semmiből. S az informel világ formákat rajzol. Mindenkinek mást. Különös utazás a képben a képzelet teremtőerejével: impulzív, és önjáróvá válik. Van egy párbeszéd köztem és a kép között. Egy ponton ez a párbeszéd lezárul; nekem már nincs dolgom. Ettől a pillanattól kezdve a kép üzen nekem
Írjon egy személyes idézetet / mondatot, amely a legjobban képviseli Önt mint művészet (saját szavaival, legfeljebb 30 szó).
Minden képem egy képzeletbeli táj vizuális metaforája. A feltáruló vizuális terek a színek és a gesztusok allegóriáival fiktív, személyes történeteket és benyomásokat keltenek.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
