Sorozatunk eheti epizódjában Dr. Gosztola Annamária művészettörténész-főmuzeológus a 17. századi Hollandiába kalauzol el minket Jacob Jordaens egyik festményén keresztül. Vajon milyen titkai vannak a képnek? Ez most kiderül.

A karantén idején az „ezek a mai fiatalok” unalomig ismételt szlogenjét felváltották olyan megjegyzések, hogy „bezzeg ezek a szófogadatlan idősek”. A kialakult helyzet sok mindenre rávilágított, így többek között a példamutató viselkedés fontosságára is. Éppen ezért vitathatatlan, hogy egy izgalmas és egyben tanulságos mesének is mindig helye van az életünkben. Ezt most a 17. századi flamand festészet egyik nagymestere, Rubens és Van Dyck mellett a harmadik géniusz, Jacob Jordaens (1593 Antwerpen – 1678 Antwerpen) közvetíti számunkra. A festményt egykor „A paraszt, akinek szájából hideg és meleg jön” meghatározással tartották nyilván. Azt a pillanatot ábrázolja, amikor elhangzik a szatír intelme: „Felmondom neked a barátságot, ember, ha te egy szájból meleget és hideget is fújsz”. A kétes természetű barátságok, kapcsolatok veszélyeire figyelmeztető szavakat Ezópus, a Kr. e. 6. században élt görög meseíró adta a mitológiából leginkább bujaságáról ismert erdei félisten szájába.

Jacob Jordaens: Szatír a parasztnál, 1620-as évek eleje; olaj, vászon, 190 × 165 cm; Szépművészeti Múzeum, Budapest; Ltsz.: 738

A képen látható jelenetet megelőzően a szatír ugyanis tanúja volt annak, hogy a paraszt nemcsak forró ételét tudja leheletével hűteni, hanem hidegtől megdermedt kezeit is képes melengetni. A nevelő szándékkal íródott, többnyire emberi gyengeségeket, bűnöket kifigurázó ezópusi mesék legnagyobb népszerűségüket a 16–17. században érték el, a moralizáló képzőművészeti, irodalmi és pedagógiai művek elterjedésével párhuzamosan. Egy részük ekkor jelent meg magyar nyelven is, Heltai Gáspárnak és Pesti Gábornak köszönhetően. Számos kiadása közül az az 1567-ben, Bruggében holland nyelven nyomtatott változat volt a legkedveltebb, amelyet Marcus Gheeraerts száznyolc rézmetszete illusztrált. Jordaens minden bizonnyal ebből merítette a történetet, amelynek példázata – más formában ugyan –, de Jakab Apostol leveleiből is ismert lehetett a kortársak előtt: „Ugyanabból a szájból jön ki az áldás és az átok. Testvéreim, nem kellene ennek így lennie” (Jakab 3:10). A mesében megfogalmazott erkölcsi útmutatás azonban nemcsak a szórakoztatva tanítás elvének ábrázolására nyújtott kiváló lehetőséget Jordaens számára, hanem arra is, hogy hangulatos életkép keretében egy egyszerű flamand család szerényen megterített asztalához invitálja a nézőt. A két főszereplőt, a meglepett, értetlenkedő családfőt és a szatír föléje magasodó, görnyedt testét bravúrosan helyezte el a szűk térben, az alacsony nézőponttal robusztussá növelve, testközelbe hozva alakjukat. A fiatalasszony alakjában feleségét, Catherinát örökítette meg, az ölében ülő bájos kislány pedig első, 1617-ben született gyermekük, Elisabeth. Ennek a meghitt, bensőséges családi együttlétnek a festői megjelenítésével Jordaens egyszerre vezet be bennünket a mindennapi élet nyújtotta, egyszerű örömök és a mesék varázslatos világába.

Ez csak egy 17. századi flamand házibuli, vagy van itt is valami titok? Persze, hogy van. Sorozatunk hatodik részében Dr. Gosztola Annamária egy korabeli képen keresztül azt mutatja be, hogy miként igyekeztek a művészek intelmeket megfogalmazni.

Napjainkban, a karantén megkövetelte tisztes távolságtartás okán talán sóvárogva szemléljük ezt az önfeledten mulatozó társaságot, élén a dalolászó családfővel, mögötte a részegen óbégató férfival, a kosárszékben ücsörgő, kedélyes öregasszonnyal és a muzsikáló ifjakkal. Meglepő lehet, de a helyszín nem egy valós enteriőr, hanem dekoratív kellékekkel felszerelt, függönnyel keretezett színpad, amelynek hátterében egy díszes kartusba foglalt németalföldi közmondás olvasható: „Soo de Oude songhen / soo pijpen de Jonghe”, vagyis, „Ahogy az öregek énekelnek, úgy fújják a fiatalok”. Aki pedig ezt a témát festményen megörökítette, az a flamand életképfestészet egyik 17. századi nagymestere, David III. Ryckaert. E népszerű közmondás ábrázolása az egyik legalkalmasabb módja volt annak, hogy felhívja a figyelmet a felnőttek és a szülők példamutatásának a fontosságára. A gyermekek és az ifjak nevelésében nemcsak a tanító jellegű közmondásoknak tulajdonítottak kiemelt szerepet, hanem fontosnak tartották azt is, hogy mindez szórakoztató módon jusson el az érintettekhez.

David III. Ryckaert: „Ahogy az öregek énekelnek, úgy fújják a fiatalok”, 1650-es évek eleje. Szignált jobbra lent: D Ryckaert fecit. Balra fent kartusba foglalva: „Soo de Oude songhen / soo pijpen de Jonghe”. Olaj, vászon; 92,5×77,5 cm; Szépművészeti Múzeum, Budapest, Régi Képtár, ltsz. 53.452

Ezen a képen például Ryckaert didaktikus tartalmú motívumok sorával közvetítette a mondandót. Nézzünk néhány példát: a magasba emelt pohár – korabeli jelentését tekintve – utalhatott a mértéktelenségre, a pazarlásra, míg a kosárszék tetején gubbasztó bagoly, mint éjszakai madár, a sötétség, a vakság, áttételesen a keresztényi élet normáit nem követő ember ostobaságára, butaságára. Ebben az összefüggésben az asztalon elhelyezett ételek is mögöttes jelentés hordozói, mégpedig az élvezetet hajszoló élet, a vita voluptaria klasszikus kellékei. A hatalmas sajt- és húsdarab a Gula, vagyis a torkosság, a falánkság jelképe, míg a hámozott citrom a külsőségeiben csábító életvitel felszínes voltára emlékeztet. Mindennek alapján a kutya megjelenésének is üzenetközvetítő szerepe van: itt nem a hűség szimbóluma, hanem sokkal inkább a tanulékonyságé, utalva azon ifjakra, akik a rossz példával elöljáró felnőttek életmódját követik. Alig észrevehető a kartus felett látható ablakrészlet a kietlen tájjal és egy botjára támaszkodó csavargóval, amely előrevetíti a mértéktelenül dőzsölő emberek várható jövőjét. Az emberi gyarlóságok és földi hívságok ellenpólusaként jelenik meg az asztalon a füge, emlékeztetve a bűnbeesésre, illetve az Oltáriszentségre utaló szőlő és kenyér, felhívva a figyelmet a mértékletesség és az erkölcsös élet fontosságára.

A mai néző nem is gondolná, hogy egy ilyen egyszerűnek tűnő életkép valójában mennyi csodát, titkot és napjainkban is aktuális, megszívlelendő üzenetet rejt.