Pontosan 30 évvel ezelőtt jelent meg a Cabaret zenekar első – és mindmáig egyetlen – nagylemeze, mely mára kultikussá vált. A Napoleon Boulevard közvetlen folytatásának is nevezhető formációt Erdész Róbert alapította Ullmann Zsuzsával a Budapesti Operettszínház énekesével.

Erdész Róbert billentyűs az 1980-ban alakult magyar progresszívrock-zenekar Solaris egykori tagjaként a Napoleon Boulevard újhullámos pop csapatának megszűnése után, szinte a véletlennek köszönhetően hozta létre  máig népszerű és speciálisan szövegközpontú duóját: a Cabaret együttest. A zenekar elképesztő dalai; a Mer’ te mindig sírni akarsz, a Kisember, vagy az Itt jön a szerelem úgy lettek slágerek, hogy nem játszották a rádiók, és igazából koncertje sem volt a zenekarnak.

„Szerettem ezt a zeneanyagot. A Solaris zenekarból, vagyis instrumentális oldalról érkeztem, és értelemszerűen ott nem voltak szövegek. Aztán amikor megalakult a Napoleon Boulevard lassan elkezdtem szöveget írni, a vége felé már egészen belejöttem. A Cabaret szöveganyagát, amelyet teljes egészében én írtam, visszatekintve ma már az egyik legerősebb teljesítményemnek tartom. És akkor persze még reménykedtünk, hogy sikeres lesz majd ez is a N.B. után.(..)

"Tízezer példány ment el belőle 1991-ben, ez akkor nem volt nagy szám, ma szinte többnek számítana, és nem nagyon volt esélyünk, mert ezzel egy időben dobta piacra a Magneoton a Rapülők nagylemezét is. Tulajdonképpen elsikkadt ez a lemez, és mi nem folytattuk tovább. Illetve Zzsuzsival azóta is dolgozunk együtt szinte a mai napig, reklámzenéket, szignálokat készítünk közösen.” (…)

Az előtörténet is fontos,

A Solaris, mint instrumentális zenekar nem kapott a Hungaroton lemezkiadótól több esélyt, és 1982-től nem is adták ki már a lemezeinket. Akkor mi kitaláltuk, hogy csinálunk egy olyan népszerű pop-együttest, amelyikkel végsősoron majd a Solaris albumát is megjelentethetjük.1986-ban kezdtük el a Napoleon Boulevardot, négy évig tartott, és 1990-ben végre megjelenthetett az a Solaris album, (fekete dupla album) ami jellemzően ezt a címet is kapta, és amelyiknek az anyagát már a ’86-ban elkészítettük.(…) Később a N.B. megszűnt, sokféle oka volt, nekem személyes problémáim voltak, és elkezdtem reklámzenéket csinálni. Vagyis a Cabaret előtt, én már egy reklámstúdióban dolgoztam, és közben éjszakánként mindenféle szövegeket, dalokat írtam. Történt egyszer, hogy Herendi Gábor rendezésében egy kávé reklámhoz castingoltunk éppen, amikor megjelent Ullmann Zsuzsi és persze azonnal megszerettük. Később megkértem, hogy énekelje fel próbaképpen a dalaimat. Így indult a közös munka." ( E. R.)

Ullman Zsuzsa így emlékezett néhány éve az egylemezes Cabaret-re (2012).

"Erdész Robi kapott egy feladatot, egy reklámfilmhez kellett zenét írnia. Énekesnőt keresett hozzá, és valaki ajánlotta neki, hogy hallgasson meg három vokalista lányt. Auth Csillával és Tunyogi Bernadettel akkoriban rengeteg lemezen, koncerten vokáloztunk. Robi felvette mindhármunkkal a dalt, és az amerikai cég engem választott ki. Nagyon könnyen dolgoztunk együtt, annyira, hogy Robi megkérdezte, nincs-e kedvem más dalokat is énekelni. Persze, hogy volt. Nagyjából egy évig készültünk a későbbi Cabaret- lemezre. Persze, az csak utólag derült ki számunkra, hogy mi tulajdonképpen egy zenekar vagyunk. Robi írta a dalokat, én pedig énekeltem, vokáloztam őket. Nagyon boldog időszak volt.

- Mit gondoltál akkor ezekről a dalokról? Nem igazán populáris nóták születtek, ráadásul helyenként olyan mély mondanivalóval, ami nem volt még jellemző a kilencvenes évek elejére…
- Nagyon tetszettek, de akkor még nem is igazán értettem, hogy miről szólnak. Későn érő típus vagyok, nekem idő kellett ahhoz, hogy igazán átérezzem őket. Nagyon meglepett viszont, hogy milyen sokan vannak velük ugyanígy! Húsz éve még csak sejteni sem lehetett, hogy merre fordul majd a világ, most mégis nagyon sokan fedezték fel maguknak a zenekart. Így utólag…

- Az igazi áttörés akkor valamiért nem történt meg…
- Tényleg nem. Kicsit olyan, mintha mostanra váltak volna igazán érvényessé ezek a dalok. De ez így túl fellengősen hangzik. Valóban nem tudom, mi lehet az oka. Éreztük, hogy nagyon jó dolgot csináltunk, de a piac nem igazolt vissza bennünket. Nem voltak akkoriban menedzserek, a trend is mást diktált. Aztán húsz év alatt mégis egyre többen találták meg ezt a lemezt, és szerettek bele. Nem volt sohasem koncertünk, de két éve, a Napoleon Boulevard SYMA Csarnokbeli nagykoncertjén előadtuk a Kisembert. Majdnem elsírtam magam, amikor megláttam, hogy hogyan reagál a közönség. Akkora tapsot talán életemben nem kaptam még, és egy emberként énekelték velem a dal szövegét. Nagyon nagy érzés volt!"