Prémium beszélgetések - Jermakov Katalin 1. rész
December 10-én indult a B32 új design sorozata a Prémium Beszélgetések. A B32 Galéria virtuális galériájában a Prémium Art Fair iparművészeit ismerhetjük meg.

Az Iparművészeti Múzeum felújítása miatt a B32-be költözött és valódi otthonra talált Prémium Art Fair designvásárok művészei személyes történeteken keresztül mutatják be legkedvesebb designtárgyaikat, ékszereiket, mesélnek ikonikus kollekcióikról, legfrissebb munkáikról.

Az első részben a 2001-ben Formatervezési nívódíjat, 2009-ben Ferenczy Noémi-díjat kapott Jermakov Katalin ékszertervező volt a vendég, akit nagyon sokan reneszánszkori hagyományokat idéző ikergyűrűiről, ősi, általános érvényű szimbólumokat használó ébenfa, ezüst ékszereiről ismernek.

madarcsor_nyakek.jpg

Pont Magazin 2019. 02 - interjú Jermakov Katalinnal

Az anyag varázsa

Jermakov Katalin ékszersorozataiban egymás mellé és egymásba feszülő anyagokat, illetve formákat mintáz meg. A lágy és a kemény anyagok, a homorú és a domború felületek egyenragúak és kiegyensúlyozzák egymást. A február 14-én nyíló Feketén-fehéren című kiállításán életművének meghatározó darabjai láthatók.

A tárlaton pályájának különböző állomásain készült ékszereit láthatja a néző. Hogyan épülnek egymásba az egyes életszakaszok munkái?

A pályakezdésem nagyon szerencsésen alakult. Kezdetben zenélni tanultam, egyértelműnek tűnt a folytatás, ám a rajztanárom javasolt egy másik lehetőséget, amelybe azonnal beleszerettem, így a kisképző ötvös szakára felvételiztem. Mindig is vonzottak azok a tevékenységek, ahol az eredményért keményen meg kell dolgozni. Tetszett, hogy a látszólag rideg fémek kezelhetővé válnak, az anyag varázsa első pillanattól magával ragadott. Tizenhét évesen láttam egy portréfilmet egy Finnországban élő szobrászművészről, aki a tengerparton talált természeti formákból ékszereket tervez. Ezeket aztán elkészítik, a cél az, hogy a finn természet inspirálta ékszerek mint apró műtárgyak jussanak el az emberekhez. Úgy gondoltam, ha így él egy ékszertervező, én biztosan az szeretnék lenni. Aztán – már az Iparművészeti Főiskola idején – eltölthettem egy fél évet Finnországban, ahol találkozhattam az említett tervezővel, és megnézhettem a Lapponia ékszergyárban zajló munkát. Nem mellékesen itt kaptam az első ébenfát, ami a következő húsz esztendőben ékszereim meghatározó alapanyaga lett.

A régmúlt üzeneteit hordozó tárgyai vagy a reneszánsz hagyományokat idéző, egymásba csúsztatható ikergyűrűk a legjellegzetesebb művei. Mit kell róluk tudni?

Egy főiskolai feladat kapcsán kezdtem kutatni különböző korok jegygyűrűtípusait, házassági szertartásait. Ekkor találtam rá a reneszánsz, kora barokk kor összetartozást kifejező ikergyűrűire, melyek két egymásba fűzött karikából állnak, de úgy simulnak egymásba, hogy egynek tűnnek. Hosszú időn át olyan ékszereket terveztem, amelyek két ember kapcsolatát képesek kifejezni. A férfi-nő, négyzet és kör, fekete-fehér, ébenfa-ezüst típus sok-sok ember kedvelt jegygyűrűje lett azóta. Egy idő után a sorozatot olyan ékszerek folytatták, amelyek nem kapcsolódnak közvetlenül egymásba, mégis összetartoznak: formában, színben, mintázatban illeszkednek. Kíváncsi voltam, vajon a tárgyak között létrejövő vonzás nagyobb távolságban is fennáll-e. Rengeteg olyan történetet tudnék mesélni, amikor az ékszereim hoztak össze évek óta eltávolodott barátokat, akik egy óra különbséggel vették meg ugyanazon gyűrűpár két felét, vagy olyan embereket, akik azért kezdtek beszélgetni, mert a pár összetartozó darabjait viselték.

x_ikergyuru.jpg

A legősibb elemeket alkalmazza: vertikális és horizontális vonalak, kör, négyzet, ébenfa, ezüst. Miért ezek érdeklik?

Általános érvényű formákat használok, gyakran különböző kultúrák közös gyökereit. Fontos célom, hogy kommunikáljak, minden ékszerem mögött erős gondolati tartalom van. Az ékszer műfajánál fogva alkalmas tömör, személyes mondanivaló kifejezésére. Minden korszakban meghatározott szimbólumrendszert használt, az égitestekkel párhuzamba állított körformák, az ősi geometriai elemek, a mintázatok, a díszítések, a befoglalt kövek jelentéstartalma mindenki számára olvasható volt. Meggyőződésem, hogy ez ma is működik, de egyre kevésbé tudatosan. Persze a fogyasztói társadalom mindent megtesz ez ellen, hiszen az egyes tárgyakhoz való túlzott kötődés nem teszi lehetővé, hogy újat és újat vásároljunk. Mégis úgy érzem, ismét egyre többen vágynak arra, hogy szerethető, stabilitást és harmóniát sugárzó tárgyakkal vegyék körül magukat.

A neves műgyűjtő, Spengler Katalin egymásnak felelgető tárgyaknak hívja műveit. Hogyan felelgetnek egymásnak a B32 Galériában?

Miután minden tárgyamban lévő gondolat a következőben folytatódik, a formák logikusan követik egymást, így szinte minden új darab kapcsolható az előzőhöz. Megjelennek új anyagok, a piros korall, a toll, alkalmanként selyemzsinór. Feltűnnek újfajta foglalatok, de minden a meghatározott arányrendben, a korábbiak folytatásaként.

A vezetése alatt működő Mana Ékszerstúdió fő célja, hogy elérhetővé tegye az ékszerészet legújabb törekvéseit. Hogyan látja, mit tudnak ma az emberek a kortárs ékszerekről?

Az utóbbi harminc évben tevékenyen részt vettem abban, hogy az ékszer mint önálló művészeti műfaj Magyarországon is létrejöjjön. A Péter Vladimir nevével fémjelzett Budapesti Iskola első generációs tagjaként dolgoztam azért, hogy megszülessen az a közönség, amelyik a dekorációs szerepen túl mást is keres az ékszerekben. Létrejöttek galériák, kialakult a gyűjtőréteg, manapság már nagyszabású kortárs ékszerkollekciók vannak Magyarországon. Az utóbbi esztendőkben új fórumok és új szereplők jelentek meg a szakmában, nagyon fontos, hogy mi is alkalmazkodjunk, bármennyire is maradandó értékeket próbálunk közvetíteni egy folyamatos változásokat generáló világban. Nagy szükség van az olyan rendezvényekre, mint az Ékszerek Éjszakája programsorozat vagy a dizájnvásárok, ahol lehetőség adódik együttes bemutatkozásra, a közönség és a művészek találkozására.

Jermakov Katalin 2001-ben formatervezési nívódíjat, 2009-ben Ferenczy Noémi-díjat kapott. Alkotásait az Iparművészeti Múzeum és a Hopp Ferenc Kelet-ázsiai Művészeti Múzeum őrzi. Tanított az Iparművészeti Egyetemen, jelenleg a Budapesti Metropolitan Egyetem szakvezetője.

 

A beszélgetés a lenti linken tekinthető meg:

https://www.facebook.com/B32kulturter/videos/183955100103567

 

A bejegyzés trackback címe:

https://b32-karinthy.blog.hu/api/trackback/id/tr3316329718

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

Iratkozz fel hírlevelünre, és ne maradj le újdonságainkról!

 

Hírlevél feliratkozás

* indicates required

B32 | Karinthy Szalon

Friss topikok

Címkék

süti beállítások módosítása