Ökodesing, újrahasznosítás a célkeresztben áprilistól a B32-ben

Az újrahasznosítás már régóta trend és világszerte jelen van a mindennapi életünkben, nem véletlen, hogy a B32 Galéria és Kultúrtér Prémium beszélgetések sorozat áprilistól az ökodesing, az újrahasznosítás, a zero waste mozgalom, a slow fashion témáit járja körbe designerekkel, ruhatervezőkkel intermédia művészekkel, vagy azokkal, akik hazai design élvonalába tartozva egészen máshonnan jöttek, és civil szakmájuk mellett váltak „újratervezőkké”.

A Prémium beszélgetések első újratervező vendége Gungl Tibor az UPLUX alapítója volt, aki vashulladékból, biciklialkatrészekből, italosüvegekből készít asztali lámpákat.

Április 8-án Szabó Eszter Ágnes  a vendég, akit nagyon sokan a közösségi oldalakon mémmé vált hímzett falvédőjéről ismerhetnek, amelyiken a művész nagymamája, Zalai Imréné találkozik épp David Bowie-val.

Tavaly már a pandémiában készült az Idödilatáció_Hiperűrugrás kísérlet Home Office-ban című kiállítása, amely a helyi Libella Kávézóban volt látható. A művész ready made (talált tárgy) művei; az otthonka, a mosogató szivacs vagy például a Portugáliából hozott gyönyörű kék csempéi voltak kiállítva új kontextusban, viccesen és a megszokottól eltérő módon.

Többek között erről a rendhagyó tárlatról, a repedt tárgyak összeragasztásnak japán módszeréről: a kintsugiról, a közeledő kortárs művészeti fesztiválról az OFF Biennále online eseményeiről is mesél, amiben a MENÜ imaginaire (Mit (t)eszel, ha az erőforrások végesek? című projektje lesz majd látható, amelynek fókuszában az étkezés jövője és az egyre népszerűbb manióka növény áll.

"A sokoldalú művész hétköznapi tárgyakat emel fel, szed szét és rak össze, olyan tárgyakat, amik körülveszik őt, miközben több funkciójában – képzőművész, nő, anya, háziasszony – létezik és mozog. Nehezen besorolható alkotó, sokszor efemer anyagokkal dolgozik, ezzel (is) tágítva maga körül a szimbolikus művészeti teret. Ez a térfoglalás most, úgy tűnik, egészen a világűrig tágul, amennyiben észrevesszük a mostani kiállítás egyes darabjainak utalásait: a határ a csillagos ég. Megkértük Szabó Eszter Ágnest, röviden beszéljen a munkák alapjául szolgáló tárgyakhoz való viszonyáról." (Artportal Bihari Ágnes 2020.)

Tavaly már a pandémiában készült az Idödilatáció_Hiperűrugrás kísérlet Home Office-ban című kiállítása, amely a helyi Libella Kávézóban volt látható. A művész ready made (talált tárgy) művei; az otthonka, a mosogató szivacs vagy például a Portugáliából hozott gyönyörű kék csempéi voltak kiállítva új kontextusban, viccesen és a megszokottól eltérő módon.

https://artportal.hu/magazin/a-hatar-a-csillagos-eg-vagy-a-mosogato/

Idődilatáció_Hiperűrugrás kísérlet Home Office-ban

"Szabó Eszter Ágnes szintén hétköznapi tárgyakat emel fel, szed szét és rak össze, olyan tárgyakat, amik körülveszik őt, miközben több funkciójában – képzőművész, nő, anya, háziasszony – létezik és mozog. Nehezen besorolható alkotó, sokszor efemer anyagokkal dolgozik, ezzel (is) tágítva maga körül a szimbolikus művészeti teret. Ez a térfoglalás most, úgy tűnik, egészen a világűrig tágul, amennyiben észrevesszük a mostani kiállítás egyes darabjainak utalásait: a határ a csillagos ég. Megkértük Szabó Eszter Ágnest, röviden beszéljen a munkák alapjául szolgáló tárgyakhoz való viszonyáról.

Falvédő
A művész által korábban készített egyik falvédő – Nagymamám, Zalai Imréné találkozása David Bowieval – mémmé vált; a művész örökre behímezte vele magát a magyar pop art történetébe. A hímzőtűt azóta se tette le, számos falvédő került ki a kezei alól, azonban a Libellában most látható darab, szándékai szerint az utolsó."

„A nagymamám minden testvérének és barátnőjének a konyhájában volt falvédő, az anyukáméban is. Amikor még nem ismertem azt a kifejezést, hogy kollektív tudat, vagy kollektív emlékezet, már akkor is sejtettem mögötte a csoport, illetve közösség fogalmát. Tudtam, hogy a falvédők összekötik a tulajdonosaikat, sokat mondanak nekik és sokat mondanak el róluk. Ezt szerettem volna kihasználni, amikor elkezdtem falvédőket hímezni. Hogy azon kívül, amit mondani akarok, a falvédő mindenkinek mondjon valami mást is. Mindenki szedje elő a saját személyes emlékeiből vagy a tudatalattijából azokat a plusz jelentéseket, amik csak neki vannak meg. Az egymáshoz hasonló személyes élményekből áll össze az a kollektív mező, amin – a tartalomtól függetlenül –a falvédők értelmezése történik.”( SZ.E.Á.)

Csempe

A Portugáliában töltött ösztöndíjas időszaka megerősítette a kerámiához, azon belül is a kék-fehér színekhez fűződő intim viszonyát. A Libella belső teréhez remekül illeszkedik a portugál kiskocsmákból ismerős stílusú csempefal, rajta a művész személyes emléke, saját maga és a lánya árnyékából szerkesztett csempeminta.

„Számomra két különösen fontos hely Hollandia és Portugália, kutatásaimban megkerülhetetlen lett a csempeminták tanulmányozása: a kobaltkék festék és a mór földszínek, a geometrikus minták, és a történetmesélés lehetőségei egy mozaikszerűen kirakott felületen. A nagy felületeken látható csempék otthonosságot teremtenek Lisszabon utcáin. A motívum és mintázat, az öröklődés, egyfajta kulturális evolúció – ez az összes munkám szubsztanciája. Nagyon izgalmas egy 300-400 éves, a multikulturalitás történelmi hátterével ennyire terhelt műfajjal foglalkozni, és mint egy felgyorsult időszimulációban eljutni az utcai csempefalaktól a stencilezésig, graffitiig. A korai csempemanufaktúrákban stencilekkel, és kézzel festették a csempéket, ahogy én is. Ez monoton, de meditatív munka, mint a hímzés, és hasonlóan otthonos környezetet, egy háziasszony-művész environment-jét jelenti.”(SZ.E.Á.)

Mosogatószivacs

A háztartás, a házimunka és annak eszközei több, a különféle szerepek között egyensúlyozó művész munkájában is visszaköszön. Szabó Eszter Ágnes életében a szivacsokkal való kapcsolat egy ajándékba kapott Anarki márkanevű szivaccsal indult.

„A világmegváltás és mosogatás kapcsolatáról a 2B Galériában rendezett Anarchista konyha című élő beszélgetésben indult diskurzus. A szivacsokkal komolyabban 2019-ben kezdtem foglalkozni a Dalmát tengerparton a Krapanji Alkotótáborban. Krapanj szigetén Szivacsmúzeum is működik, a szivacshalászat és a búvárkodás múltját mutatja be. A tenger fenéken élő szivacs csodálatos lény és csodálatos anyag is egyben. Nem állat és nem is növény, kijelöli a saját terét, de átereszt magán bármilyen folyadékot, miközben megszűri. Az űrruhát, a szkafandert a búvárruha mintájára tervezték meg, így a mélység és a magasság vizsgálata hasonló attitűdre kényszeríti az embert. Mindkét hely elérhetetlen az ember számára védőfelszerelés nélkül, éppúgy vonzza és félelemmel tölti el a mélység, ahogyan vonzza, ugyanakkor félelemmel és fikciókkal tölti el a magasság.”

Szabó Eszter Ágnes: Otthonka, Munka közben nem érek rá magammal foglalkozni, 2016. Fotó: Bihari Ágnes

Otthonka

"A Berki Ági és Pecsics Mária kurátori munkája nyomán létrejött kiállításban két otthonka-műtárgy is szerepel a falra feszítve. Ez a szocialista érában igen elterjedt, de teljesen még napjainkra sem eltűnt ruhadarab több formában is előkerült már Szabó Eszter Ágnes alkotó évei alatt, hol az otthoni lét, az informálisan sikktelen és kényelmes állapot megidézőjeként, hol más tárggyá, mondjuk szatyorrá átszabva. A világűrt és a végtelen teret viszont eddig még nem szimbolizálta."

Szabó Eszter Ágnes: Otthonka, Munka közben nem érek rá magammal foglalkozni, 2016. Fotó: Bihari Ágnes

„A Képzőművészeti Egyetem alatt, a ’90-es években Maurer Dóra szervezett egy kiállítást, ahol életemben először otthonkát állítottam ki.  Volt egy virágos, steppelt nylon otthonkám, amire műtárgyként tekintettem, de akkor még azt gondoltam, hogy még műtárgyszerűbb lesz egy kiállításon, ha bekeretezem, ezért az egészet beleapplikáltam egy keretbe, amiből persze kilógott az alja, de úgy éreztem, hogy megfelel a műtárgy követelményének és az otthonosság témájának. Én mindig szerettem ilyen furcsa otthonkaszerű, néha öregasszonyos ruhákban járni, mert azt gondoltam, hogy ha fiatal koromban is úgy öltözöm, mintha öreg lennék, akkor nem fog annyira fájni, hogy megöregedtem, és már nem vagyok »csinos«. Szóval az otthonka és az otthonka fazonú ruhák az állandóságot jelentik, az idő kiterjesztését.”(SZ.E.Á.)

A beszélgetés a lenti linken tekinthető meg:

https://www.facebook.com/B32kulturter/videos/1106056969914273